Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Oda vagyok Nagy-Britanniáért, Írország pedig külön a szívem smaragdszínű kicsi csücske, tekintve, hogy vannak ír őseim. Gyönyörű ország gyönyörű nyelvvel és érdekes mitológiai hátérrel. Hát itt játszódik Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata.

"Úgy növünk fel, hogy azt hisszük, mindennek van értelme. Az nem számít, hogy nem értjük az univerzumot irányító törvényeket, hiszen tudjuk, hogy valahol a nagyvilágban él néhány agyas tudós, aki érti, és ebben van valami megnyugtató."

MacKayla Lane a 22 éves, amerikai lány Georgia államban éli hétköznapi, rózsaszínű, Barbie baba életét szülei medencés Barbie baba házában. Mac szörnyen idegesítő és mással sem foglalkozik, csak hogy a Barbie szőke haját elég magas lófarokba fogja a feje tetején, és hogy reggel a levendulaszínű, a rózsaszín, vagy a barackárnyalatú miniszoknyáját vegye-e fel. Ez így megy egy bizonyos napig, amíg Mac kap egy telefonhívást a rendőrségtől. Mivel a szülei éppen elutaznak, neki kell azonosítani nővére, Alina holttestét, akit rejtélyes és brutális módon gyilkoltak meg Dublinban. Mac nagyon közel állt a nővéréhez és egyszerűen képtelen beletörődni, hogy az ír rendőrség már néhány hét után feladni látszik az ügyet, bizonyítékok hiánya végett. A feladata egyértelmű: kiiratkozik az egyetemről, összepakol és személyesen utazik a koboldok földjére, hogy utána szaglásszon a dolgoknak. Főleg miután lehallgatja nővére utolsó üzenetét a hangpostájában.

Mikor először teszi be a lábát Dublinba még nem is sejti, hogy két héten belül nem csak a külseje, de a világképe is alapjaiban változik meg. Mac ugyanis sidhe-látó: látja a tündéreket, akikkel eddig a georgai kisvárosban nem volt alkalma összefutni, Írországban viszont annál inkább. Senkit ne tévesszen meg a tündér jelző, ez nem Hamupipőke keresztanyukája, hanem hús-vér szörnyek, akik embereket ölnek és legtöbbjük igen előnytelen fizimiskával is rendelkezik. Főhősünk mire kettőt pislant, egy rejtélyes férfinak köszönhetően nyakig benne van a tündérek mocskos kis ügyeiben, amiknek úgy fest nagyon is köze van testvére halálához...

Erről a könyvről órákat tudnék írni. Moning ugyanis tökéletes példát mutatott arról, hogy hogyan kell összedobni egy minőségi fantasy-t, ami egy percig sem unalmas. Az első sortól az utolsóig fogva tartja az ember figyelmét, mindig többet, többet, többet akar az olvasó.
Mac először szörnyű egy karakter, ami nem az írónő, hanem Mac hibája. Felszínes hisztis liba. Pont ez az egyik legjobb és leglényegesebb dolog a könyvben, Mac jellemfejlődése. A végére megkedveltem, hús-vér lány lett a Barbie babából, olyan valaki, akit lehet tisztelni. Az elbeszélés is olyan, hogy a főhős emlékezik vissza, ő meséli el, hogy mi történt vele évekkel ezelőtt. Jó, kicsit fura, hogy évekkel később minden egyes kis részletre emlékezik, még a körme színére is, de hát ez egy regény, bőven beleférnek az ilyenek.
Itt van Barrons, Mac rejtélyes segítője. Vagy inkább Mac az ő segítője? Maradjunk abban, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. Barrons nagyon érdekes figura, egy kész rejtély, olyan megfoghatatlan.  Én folyamatosan azon agyaltam, hogy mi ez, mi lehet ő? Ember egyáltalán? Nagyon örültem, hogy Moning nem rántotta le róla a leplet a könyv befejezésében, maradjon csak még ez az álarc egy ideig. Így érdekesebb. Nagyon szerettem a két főhősünk, Mac és Barrons párbeszédeit, még a legkomolyabb témába is bele volt csempészve egy kis humor, amin hangosan fel lehetett nevetni.

"A remény erőssé tesz, a félelem megöl."

Ez az egész világ is, amit az írónő alkotott... annyira nagyon jó, érdekes, egyedi és magával ragadó. A cselekmény helyszínét, Dublint is gyönyörűen leírja (na jó, talán egy kicsit túl sokat "pubozott", ami tudom, hogy az ír kultúra része, de... jó, nem voltam még Írországban, lehet, hogy tényleg ilyen komolyan veszik ott ezt a vendéglátóipari egységet), hangulatot teremt, pont megfejelően adagolja az információkat (egyedül Alina gyilkosára jöttem rá előbb, mint Mac, na meg már az elején a nagy családi titokra is), annyit árul el, amennyit kell, nem többet, nem kevesebbet. Ez így pont jó.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat nekünk Moning a második kötetben.

Eredeti cím: Darkfever
Magyar kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 302 oldal
Értékelés: